Kedves Attila!

Ezúton szeretnénk még egyszer megköszönni a munkádat, nagyon jól csináltál mindent. :)
A vendégek is és mi is nagyon jól éreztük magunkat, minden pompásan sikerült az esküvőnkön! (emiatt nagyon izgultam)
Tényleg szívesen ajánlottalak barátaimnak, ismerőseimnek egyaránt!
Kedves, udvarias és figyelmes vagy nem csak a munkád során, hanem az életben is!

Üdv,
Vica
06 30 231 2034

— VICA
Mire figyelj oda

Itt a legfontosabb kérdéseiteket, és a rájuk adott őszinte válaszaimat olvashatjátok.
Ez persze folyamatosan bővül, vagyis ha nem találtad meg a számodra fontosat, akkor tedd fel nekem közvetlenül.

Kattints a kérdésre, és ott a válasz.

A CEREMÓNIAMESTERNÉL
– Mit várhatok el egy ceremóniamestertől?

Többet mint gondolnád.
A vendégeket “terelgetni” szinte bárki tudná.
Kiállna, és elmondaná, hogy ő azért van hogy terelgessen, és mindenkit kér, hogy hallgasson rá, és terelődjön.
Ezért a segítségért azért sokat ne fizess…
A ceremóniamester viszont hihetetlenül sokat tehet hozzá az esküvődhöz.

Az esküvőd előtt:
– együttműködik veled a tervezésnél.
– akár több száz esküvő tapasztalatát osztja meg veled egy mondatban.

…ezzel időt, kedvet és pénzt takarítasz meg.

Az esküvőd közben:
– figyeli és védi az érdekeidet.
– minden pillanatban támogat.
– kapcsolat, Ti és a vendégek, Ti és a szolgáltatók, a vendégek és vendégek, valamint a vendégek és szolgáltatók között.
– megszólal és megszólít.
– ellazítja a vendégeket, amitől jobban érzik magukat, és könnyebben előtör belőlük a jókedv.
– erősen felfelé csavarja a látható minőséget.
– szerethető helyzeteket teremt, amiket a vendégeid szeretni is fognak. (“gólpasszt” mindenkinek!)

…mindezekkel kihozza a rendezvényedből a maximumot. amit egyébként pénzért már szinte nem, vagy csak roppant drágán tudnál biztosítani.

– Megéri a ceremóniamester az árát?
Ha megéri az árát, akkor megéri.
Akarom mondani, ha tud ceremóniamester lenni.
Akkor nagyon.
Ha nem tud, akkor viszont sokat tud ártani. Akkor inkább ne is legyen…
– Mik a jó ceremóniamester ismérvei?
Ha a képzeletedben illik a rendezvényedre, akkor érdemes tovább gondolkodni róla.
Van a megjelenésének és az aktivitásának egy hangulata, amely meghatározza a róla kialakított képedet.

Mégis, van pár tulajdonság, amelyet ha felismersz, akkor tudni fogod hogy jó helyen jársz:
– bőbeszédű helyett meggyőző.
– vicceskedő helyett jó humorú.
– sablonos helyett kreatív.
– a problémák helyett a megoldást keresi.
– fáradt és kedvetlen helyett inspirált és energikus.
– nem elriaszt, hanem bizalmat ébreszt.

Ezek nem abszolút igazságok, hanem a Te számodra feltűnő tulajdonságok, ami viszont pont elég a véleményed kialakításához.

– Szükségem van ceremóniamesterre?
Szüksége van egy nagyzenekarnak karmesterre? …pedig profi zenész mind.
Szükség van a tortán a habra? …pedig olyan könnyű és egyszerű.
Szükség van a pontra az “i”-n? …pedig olyan pici.
Szükség van az esküvődön egy profi ceremóniamesterre? …
– Hogyan ismerem fel, a számomra megfelelő ceremóniamestert?
Megtetszik.
Aztán utána jársz, és végül felveszed vele a kapcsolatot.
Megfigyeled és megbeszéled.
Ha a döntésed már nem is tűnik döntésnek, hanem inkább egy természetes folytatásnak, akkor megtaláltad.
– Mi alapján válasszak?
Készítsd elő a döntésed.
– menj, és ellenőrizd le munka közben.
– keresd fel a régebbi ügyfeleit, akár csak telefonon.
– kérdezz utána a szakmában. (helyszín, zenekar, fotós-videós, más ceremóniamester…) Csináljátok mindezt mindketten, ha egyébként is jól kiegészítitek egymást, itt is ez a jó stratégia.
Használd a női intuíciót! Ezt keresd vagy magadban, vagy a párodnál.

– Mit jelent, ha valaki ajánlott nekem egy ceremóniamestert?
Ha az ismerősöd, vagy a barátod ajánlotta:
Mivel minden élmény szubjektív, az itt olvasható kritériumok mentén vizsgáld meg Te is személyesen az illetőt.
Azért, hogy személyesen neked legyen olyan, amilyet szeretnél.

Ha az esküvői szolgáltatók közül ajánlotta valaki:
Kérdezz vissza, hogy kap-e pénzt, az esetlegesen veled kötendő szerződés után.
Ez nem jó vagy rossz, csak érdemes tudni, és megtenni a legtöbb tőled telhetőt.
Ez pedig a személyes, és átgondolt stratégia szerinti vizsgálódás, hogy a végeredmény ne a hitre, hanem a tapasztalatra épüljön.

– Mennyibe kerül? “Áll az alku?”
Tudnod kell, hogy a ceremóniamesterek általad tapasztalt árait, többé kevésbé a piac alakította ilyenre.
Ez, általában 100 és 200 ezer forint közé esik.
Nem valószínű, hogy a legdrágább a legjobb, de az ellenkezője sem feltétlenül igaz.
És arról a bizonyos alkuról…
Bízz a szimpátiád erejében!
Ez a szimpátia a legtöbbször a másik oldalról, viszont is meg van.
Például, ha nekem valamelyik pár “bejön”, akkor nagyon én szeretnék ott lenni a bulijukon. Ezért teszek is, és több munkára ragadtatom magam. Köszöntőket írok nekik és a családtagjaiknak, továbbá számtalan egyéb módon próbálom megnyerni a kegyeiket.Érezzétek ezt Ti is, bármely munkatársammal kapcsolatban, és így próbáljátok megtalálni a mindenkinek legjobb megoldást.
És ha végül már olcsóbb nem lehet, legalább kérjetek többet ugyanannyiért.

A legfontosabb, hogy akarjátok az illetőt, akkor azt ő is érzi, és nyitottabb minden megoldásra.

– Fontos a bizalom? Mit érthetünk alatta?
Talán a legfontosabb a bizalom.
Ennek a bizalomnak pedig a nyitott és őszinte kommunikáción kell nyugodnia.
Egy tánchoz hasonlítanám, közeledés az elfogadás felé.
Az elfogadás pedig természetes módon csap át a valóságos bizalomba. A párbeszéd mindvégig megmarad, de mindenki egyre jobban átengedi magát a közös célnak.

Mondok egy példát.
Volt egy pár, akikkel az esküvőjükön találkoztam először, mert külföldön élnek.
Sokszor beszéltünk Skype-on, meg leveleztünk, de élőben az esküvőjük előtt nem találkoztunk.
Az rendezvény előtt pár nappal kaptam egy terjedelmes anyagot, amiben részletesen le volt írva, hogy mikor és mit mond a ceremóniamester, vagyis én. Ettől kezdve álmatlanul forgolódtam, és egész addig okoltam a szerencsétlenségem, amíg rá nem jöttem, hogy egyszerűen arról van szó, hogy nem sikerült elnyernem a bizalmukat.
Eljött az idő és belevágtunk. Egyre jobban kezdtem eltérni a leírtaktól, és ők egyre jobban kezdték élvezni a bulit. Ekkor, itt, a bulin történt meg az, aminek a rendezvény előtt kellett volna, de végül is megtörtént, és onnan kezdve már semmi nem számított, legkevésbé a papír.

Ez a bizalom az, amiről beszéltem.

– Tudja garantálni egy ceremóniamester a sikeres bulit?
Szerintem ez egy lényeges kérdés, mert pont ez a garancia az, amiért igénybe veszitek egy ceremóniamester szolgáltatását.
Nézzük csak, ez a “siker”, vajon mit is jelenthet számotokra.
Hogy táncoljon mindenki?
Vagy hogy rúgják le a nők a magassarkút?
Vagy hogy csápoljon a nagyi a zenekarnak?
…mert ha ez a cél, akkor az viszonylag könnyen garantálható. De azt sejtem, hogy az igazi cél talán az lehet, hogy a lehető legtöbben érezzék jól magukat veletek együtt. Erről meg igazán nem tudjuk, hogy ez kinél mit is jelent, úgyhogy meghatározni is nehéz lenne.

Szerintem, amit egy ceremóniamesternek szerintem garantálnia kell, az az igyekezete, az inspiráltsága és a motiváltsága.
A szakmai tudását már vagy megszerezte, vagy nem, és vagy kiderül, vagy nem.
Az, ahogy kezeli a vendégeket, az egy szokás, ami vagy működik, vagy nem, de olyan mélyen gyökeredzik benne, hogy már nem lehet rajta változtatni.
Viszont mind a tudása, mind a barátságos modora, sőt az összes kvalitása akkor jön ki a legjobban, ha inspirált és motivált.

Ez az utóbbi az a két dolog, amin ha bárki tud uralkodni, az egy komoly erény, mert egyéb hozzávalót (tudás, kiállás, modor…) már aznap nem lehet megtanulni.
Viszont ez az inspiráltság és motiváltság garantálható.
És ha ez garantálható, akkor ily módon a siker is nagy részben garantálható.
Ekkor pedig, mind Ti, mind a vendégeitek ellazulnak, otthonosan érzik magukat, és a mindenki számára biztonságos és barátságos környezetben megtörténhet az, ami számomra a legfontosabb…jól érzitek magatokat, és együtt ünnepeltek és buliztok.

Például ez is egy jó kérdés, amivel leszűrheted egy ajánlkozó személyiségét.
Egyszerűen csak szegezd neki az igényeteket, hogy tudja-e garantálni a jó bulit, és figyeld a hangulatváltását.
Ha az ajánlkozó ceremóniamester nem képes bízni magában, hogy tud bárki is számítani rá?

– Pár trükk, hogy lásd, alkalmas-e az ajánlkozó ceremóniamester a feladatra.
Beszélgessetek vele. Ugyanígy fog beszélgetni a vendégekkel.
Töltsetek el vele 1-2 órát. Ugyanígy fogják a vendégeitek érezni magukat, ha vele ezt az időt eltöltik.
Ha az érzésed az, hogy segít neked és megoldja a gondjaidat, akkor a vendégeidnek is az lesz az érzése.
Ha viszont egyre bonyolít, akkor a vendégeket is zavarni fogják a kételyei.
Ha olyan típus, aki vállalja a felelősséget, akkor a vendégek kérései alól sem fog kibújni.
Ha viszont a megoldás helyett inkább szereti megmondani hogy ki a felelős, és soha nem saját maga, akkor ez az esküvőn sem lesz másként.
Hozzátok helyzetbe.
Hogyan viselkedik, ha például belekérdezel a mondandójába, vagy egyértelműsíted az igényeidet.

…vagy csak legyen egy érzésed, hogy vajon vennél-e tőle használt autót.

– Nem akarok én egy profi ceremóniamestert, de azért valaki csak kéne…
Egy viszonylag új és kreatív ötletem ceremóniamester helyett.
Változatok egy ceremóniamesterre…

AZ ESKÜVŐDNÉL
– Egy fontos észrevétel az egész szervezkedés körül, amin mindenképp gondolkodj el!

Pontokba szedve az, amit a tervezés közben is hasznos nap mint nap megerősíteni magatokban.

1. Összeházasodtok.
Ez nem egy -a mai fogyasztói világban általánosan elfogadott- kis időre szóló ígéret, hanem egy átgondolt, akart és nagyon hosszú távra vonatkozó döntés.
…engem, már önmagában ez a tény is ünnepélyességgel tölt el.

2. Ezt a döntésetek, azok előtt az emberek előtt szeretnétek törvényesen is kijelenteni, akik a legközelebb állnak hozzátok, akik a legfontosabbak nektek.
Vagyis összehívjátok őket ezen alkalomból.

3. Kijelentitek hogy “igen”, és ez nagy-nagy örömmel tölt el mind benneteket, mind a vendégeiteket.
Ezt az örömöt pedig -Ti és a vendégek- azonnal megosztjátok egymással, vagyis csaptok egy fergeteges bulit.

Lehet itt hibázni?
Igen, de nem nektek, hanem a szolgáltatóknak.
Ti nem hibázhattok, mert csupán az előbbi 3 pont a teendőtök.
Ha ezzel az alappal indultok neki, és nem tévedtek át a “szolgáltató” térfelére, vagy nem hagyjátok magatokat átnyomni, ez a tanács egy biztos és erős mentális állapotban tart.
Ezt pedig csak élvezni lehet.

– “Ezt így szokták..”, tehát/és/vagy “ezt így kell”.

Ezt én is gyakran hallom, és mindannyiszor felugrik elém egy piros felkiáltó jel.

Szerintem semmit nem “kell”, és a szokások is különbözőek. Persze mindenki a sajátjának a rabja, de a legjobb azt tenni, amit szerettek.
Egy jó ceremóniamesterrel együttműködve szabadnak fogjátok magatokat érezni.

Úgy tudtok a tapasztalataiban turkálni, mintha a sajátotok lenne.
Segít megtalálni a megoldást, ami a Ti megoldásotok, és nem egy “kell”, vagy egy “szokták”.
Az én kedvenceim azok a bulik, amik tükrözik a párok személyiségét, és pont ezért egyediek és különlegesek.
Ahhoz, hogy ez a személyesség megjelenjen a bulitokban, kérjétek egy tapasztalt ceremóniamester segítségét.
A vele való előkészítő munka, a kreatív és hatásos ötletek fogják pont a Ti esküvőtökké tenni az esküvőtöket.
Egyébként ebben egy profi esküvőszervező is sokat segíthet…

Erről jut eszembe egy közös munka Vikivel, ahol az ifjú pár szenvedélye a repülés volt.
A vendégeket, a vacsoránál elfoglalt helyükre, egy reptéri (igazi) beszállókártya kísérte, a repülés minden apró részletben és helyen visszaköszönt, sőt a menyasszony éjfél után stewardess-nek öltözött. Ez volt a menyecske ruhája. Ráadásul szuper buli is volt.
Szerintetek egy ilyen esküvőre emlékezni fognak a vendégek?
Mert szerintem igen, és nagyon jó érzéssel.

– Van még időm? Mikor álljak neki a szervezésnek?
Tudnod kell, hogy a népszerű helyek és közreműködők hamar elkelnek.
Ha már sikerült meghozni a döntést, akkor találjatok egy megfelelő helyet.
Ha a hellyel sikerült megtalálni egy időpontot, akkor keressetek erre egy megfelelő zeneszolgáltatót és ceremóniamestert.
Ha nem a buli a fontos, hanem például a képek, akkor persze vegyétek előre az ehhez tartozó szolgáltatókat, a prioritás listátok szerint. Ha nehezen akar összeállni a nap, akkor gondolkozzatok el a pénteki, vagy a szezonon kívüli esküvőn.
Szuper bulikban voltam télen, és vajon mi a különbség egy péntek és egy szombat között?
Egy rövid összehasonlítás.

Esküvő pénteken:
Kezdd később, hogy ne akadjon a vendégek munkájával.
Ezért majd tovább is tart, mert 12 óránál többet manapság ritkán bír bárki is, vagyis ha délben kezded, akkor éjfélre elkonyul, ha délután 5-kor, akkor reggel 5-ig táncolnak.
Jobbak szolgáltatói árak is, mert kevesebb pénteki esküvő van.
Alkudj bátran!

Esküvő, októbertől májusig:
A hideg ellen lehet védekezni, de nyáron, a hőség ellen sokszor nem.
Eshet az eső, ugyanúgy mint nyáron.
A templom hideg, de van már “mobil” pap, kimegy a helyszínre, persze csak ha a szükségét érzitek.
Kreatív képeket lehet csinálni verőfényes napsütés nélkül is, kérdezzétek meg a fotóst.
Lényegesen jobb árak a szolgáltatóknál, mert ilyenkor kevesebb a megrendelés.
Alkudj, nem bánod meg!

Nektek ezeken kívül egyéb érv még az eszetekbe jut? Azon kívül, hogy a nyáron tartott esküvő egy régi szokásból ered, mert 2-300 embert télen nehéz jól tartani egy sátorban több napig, meg kényelmetlen az utcán vonulgatni velük télen a sárban.
De ha nem 300-an lesztek, nem tart több napig, és nem is vonultok az utcán?
Akkor miért csak nyáron?

– Mennyi pénzt költsek el?
Szinte mindenki túlfut a saját tervezett költségvetésén.
Adj egy olyan partit, ahol ha jól akarod érezni magad, akkor nem kell elfelejtened a számokat.
Amivel a pénzt helyettesítheted, az a kreativitás. Az ötletesség az újszerűségével hat, mert nem összehasonlítható a régivel.
A jókedv szubjektív. Ha a vendégek otthonosan és lazán érzik magukat, akkor kevesebb külsőséggel eléred ugyanazt a hatást. Ezért koncentrálj elsősorban a laza és baráti hangulatra, aminek a kialakításához kérd egy tapasztalt ceremóniamester segítségét.
Megéri.

Egy barátom például egy év múlva házasodik.
Persze ott leszek, és elkezdtük a tervezgetést. Ők azt a taktikát választották, hogy jönnek-mennek, megnéznek ezt-azt, belekóstolnak ebbe-abba, aztán ha valami tetszik nekik, és nem tudnak ellenállni, akkor megveszik az esküvőjükre.
Mi kell egy ilyen nyitott és laza előkészítéshez?
Idő, hogy nyugodtan tudjanak válogatni.
Némi utánajárás, hiszen ha nem látod, nem is fog megtetszeni.
Ja, és egy pénteki dátum, hogy mindent jobb áron kapjanak meg, és válogathassanak is kedvükre.

– Mit tegyek, amivel sokat segíthetek a hangulaton, és nem pénz kérdése?
Tudd, hogy Ti vagytok a vendégeitek mintái.
Ha azt akarod, hogy jól érezzék magukat, érezd jól magad Te is.
Ha azt szeretnéd, hogy táncoljanak, táncolj velük.
Ha azt szeretnéd, hogy ismerjék meg egymást, akkor ismerkedj és beszélgess velük Te is.
Ha azt szeretnéd, hogy iszogassanak, akkor iszogass velük.
Viszont ha azt szeretnéd, hogy ne találják a helyüket, és az ajtót bámulják, akkor hagyd őket egyedül, és szomorkodj azon, hogy miért nem jó a buli…
Itt sem lehet senkit becsapni, aki szeret benneteket, érzi amit Ti.

– Ennyi minden fontos?
Az a fontos, hogy Ti hogyan érzitek magatokat, ezért az fontos, ami nektek az.
Az én egyszerű szabályom, ami átvágja a további bonyolítást, hogy “csak azzal törődj, amit a fantáziádban is képes vagy látni”.
Ha van egy kép magadban az esküvődről, akkor lásd azt tisztán, és ha valaki megpróbál meggyőzni, hogy számít a kiskanál alakja, és ezt a kiskanalat Te eddig nem is vetted észre magadban, akkor nem is fontos.
A szolgáltatók azért vannak, hogy például az a bizonyos kiskanál is ott legyen. Ebbe, ennél jobban kár is belemenni.
Inkább abba tedd az energiád, hogy felelősen gondolkodó, és a megoldást kereső szolgáltatókat válassz. Azért, hogy ne kérdezzenek rá a kiskanálra, hanem legyen az olyan, amilyennek lennie kell.
Egy tipp.
Az a szolgáltató, aki minden csip-csup üggyel felkeres, az nem meri vállalni a felelősséget magáért, azért zaklat.
Válassz olyat, aki a megoldásokkal segít és használható ötleteket ad, nem a kételyeivel fáraszt. Szerintem tudod miről beszélek…
– XY, aki vőfély ÉS ceremóniamester.
Vagyis vőfély.
Azért, mert vőfély volt, és amikor észrevette, hogy egyre nagyobb az igény a ceremóniamesterekre, akkor azt gondolta, hogy elhagy egy pár verset, vesz egy csini öltönyt, és hopp, már itt is egy ceremóniamester.
Ha ez így lenne, akkor mindenki ceremóniamester lenne, aki nem tud verset, és van öltönye.
Ennél a volt vőfély azért jobb, mert tudja hogy melyik oldalra kinek “kell” ülnie a polgárin, ami szerintem egyáltalán nem fontos.Viszont a vőfély évekig azonosult a vőfélységével. Sokan még egy erős tájszólást is betanultak, mert a “jó vőfély az olyan ízesen tolja”.
Amikor lehet, akkor azért csak-csak belecsempész egy-két verset, mert neki ezek a versek adják kapaszkodót az estéhez. Legyünk őszinték, ezek a versek pont ezért készültek annak idején, hogy legyen valami, ami közvetít egy hangulatot, meg legyen valaki is, aki ezeket elmondja.
Ez a vőfély.
Sok, és bitang jó vőfélyeket ismerek, többen a barátaim.
Ők vőfélyek.

Én ceremóniamester vagyok, és akkor sem leszek vőfély, ha véletlenül már csak az lesz a népszerű.
Azért sem, mert nem érdekel a tyúk a baromfiudvarban, hogy mit csinált, hogyan vágták el a nyakát, meg hogy hogyan lett belőle leves, és nem is akarom senkinek elmondani.
Az sem érdekel, hogy mekkora bárkinek is a “micsodája”, és az kinek is jó.
Azt gondolom, hogy ha valamiben van rím, az azért még nem vers, mint ahogy az össze-vissza leírt szavakat sem hívjuk regénynek.
Tehát.
Vannak vőfély barátaim, és nagyra tartom a munkájukat, ahogy hétről hétre építenek sárból aranyvárat, pusztán a személyiségükön keresztül.
Nem könnyű ma ezekkel a versekkel megnyerni egy esküvőnyi vendég jóindulatát.
Viszont imádom, ha az emberek jól érzik magukat körülöttem, és ezért mindent meg is teszek.
Azt is imádom, amikor az ünnepélyességtől és az őszinteségtől futkos a hideg a hátamon, és benyelem a könnyeimet.
…egy esküvő számomra ezeket az utóbbi érzéseket jelenti, és ezért is ezeket az érzéseket szeretném valahogyan átadni és megmutatni a vendégeknek.

– Esetleg péntek?
Nagyon is!
Lásd feljebb, a “Van még időm….?” pontnál.
– Kihelyezett polgári? Sőt, hallottam, hogy…
Szeretem ha minden egy helyen van.
– Ja, mert az kényelmes neked. -gondolod.
Igen, de a vendégeknek is kényelmes. Ez viszont azért fontos, mert akkor kényelmesebben is érzik magukat.Továbbá, azt is észrevettem, hogy a hangulat, amit felépítünk egy helyen, minden új helyre érkezésnél újra indul, vagyis szinte nulláról.
Ha elkaptuk a megfelelő hangulatot a polgárin, azt ki is radíroztuk a vonulással a buliba, és kezdhetjük szinte elölről.
Ez nem gond, mert ennek a hangulatnak a felépítése a munkám, de könnyebb egy létrán felmenni fokról fokra, mint felugrani egyből a tetejére.

Azt is tudnod kell, hogy ma már mindent meg tudsz vásárolni. Bármit, ami egyáltalán az eszedbe jut az esküvőddel kapcsolatban.
Akár túl is lehetsz a polgárin hétköznap, és eljátszhatunk egy polgárit a bulidban, bármikor és bárhol. Anyakönyvet is hoznak…
Van mobil pap, odajön, ráadásul jó fej is. Mindezen felül, az idő sem megy el a vonulgatással.Az idő az, amiről tudnod kell, hogy durván 10 örömteli óra áll a rendelkezésedre. A tapasztalatom szerint általában ennyi időt kaphatunk a vendégektől, amit tényleg egy felfokozott örömteli állapotban tudnak eltölteni.
Töltsük ki okosan!

Félre ne értsd, nem probléma a több helyszín, csak gondolkodj el az egy helyszínen.

– Milyen egy jó esküvő?
Az én receptem, egy jól megkomponált és ügyes dramaturgiával átszőtt rendezvény.
Ami olyan mint egy jó mozi, amiben néha autóval üldözik egymást, néha robban, néha szerelmes, de mindenképp jó ritmusban változnak az események.
Legyen ünnepélyes amikor annak kell lennie, és legyen nevetgélős amikor annak.
Legyen benne romantika és zúzós metál.
Ráadásul ezek a részek váltsák egymást jó ritmusban.
Akár hiszed, akár nem, egy magabiztos ceremóniamester, bármit meg tud tenni a vendégekkel. Felállítja és leülteti őket bármikor, a könnyes szemeket nevetéssel törli szárazra, szinte egy szemvillanás alatt.
Évekkel ezelőtt még én sem hittem…

– Mitől jó egy buli?
Mondhatnám azt, hogy amikor a nagyi mezítláb ugrál a Kispál és a borz-ra, akkor jó.
De az igazság az, hogy sokkal több a jó buli, mintsem amikor a nagyi ugrál.
Odamész, és érzed hogy jó-e a buli.
Mint amikor kamasz korunkban ingáztunk a szórakozóhelyek között..
Magyarázhatnánk az érzést órákon át, mégis a telefonban egy mondat hangzott el:
“- Gyere, jó a buli!”
Azt, hogy mi az, amitől jó lesz, ha biztosan tudnám, eladnám és akkor többé nem érdekelne, hogy vajon mi is lehet az.
Szerintem pontosan senki nem tudja, de miközben keresi, rengeteg tapasztalatot szerez, aminek a hatására egyre jobb bulikat csinál.
Én is ezen az úton járok.
Ha mégis, közben megtalálnám a tuti receptet, arról hallani fogsz!
– Spontán, vagy inkább percre pontosan?
Szerintem egy jó forgatókönyv nagyon fontos.
Elsősorban az előkészítésnél, mert a sajátos, és kialakítandó hangulatot szakmai fogásokkal tervezitek meg, és ezek a fogások ebben a leírásban kapnak helyet.
A szolgáltatóknak azért fontos, mert ebből fogják tudni, hogy mire készülhetnek és mikor.
Viszont másnak és másért nem fontos.Tehát senki más nem tudja, leginkább a vendégek nem tudják és tudhatják pontosan hogy mi van ebben leírva.
Ezért görcsösen ragaszkodni hozzá felesleges, inkább engedjétek a buli dinamikáját kibontakozni.Még két dolog, amiért nektek -a majdani ifjú párnak- nagy szükségetek van a forgatókönyvre.

1. Már hetekkel, sőt inkább hónapokkal az esküvőtök előtt ezzel a forgatókönyvvel a fejetekben alszotok és ébredtek.
Figyelitek, forgatjátok és gyúrjátok. Eközben sok ötlet és elképzelés beugrik, és lassan elnyeri a végső formáját.
Fontos, hogy közben tartsátok a kapcsolatot valakivel, aki tapasztalt, és ki tudtok minden ötletet melegében tisztázni.

2. A jó buli laza és spontán, de akkor lesztek lazák, ha biztonságban érzitek magatokat. Ennek a biztonságnak az érzését segíti elő és támogatja a forgatókönyv.
Innen már könnyebb lesz lelazulni.
– Ha esik?
Volt -talán 7-8 évvel ezelőtt- egy olyan szezon, hogy egyetlen hétvégén sem esett.
De mivel minden változik, nézzük meg, mi a helyzet manapság.Ami legalább olyan kellemetlen mint az eső, de még nem tudatosodott a hátránya, az a hőség. Klíma nélkül, egy párás és forró teremben senki nem marad bent. Nincs az a zenekar, és nincs az a ceremóniamester. Sőt, az az isten sincs, aki ez ellen tenne.

Mit tehetünk?
Vidd a zenét és a bulit, már a kezdéstől a teraszra. Ha a hely kekec, és nem is tud megfelelő légkondicionálást biztosítani (nem elég ha van klíma, elégséges klíma kell) akkor ne fogadd el az ajánlatát, vagy ne várj el nagy táncolást a melegben, mert nem lesz.

Ha lóg az eső lába, várj az utolsó pillanatig, amíg még dönteni lehet a szabadtéri programok betelepítésével kapcsolatban.
Ekkor, az utolsó pillanatban használd az online előrejelzéseket és dönts minden lehetséges információ ismeretében. Végül, ha már nincs mit tenni, gondolj arra, hogy Angliában sokkal több esküvőt tartanak mint itthon, és szinte nincs olyan nap, hogy ne esne. És ha ez sem segít, akkor tudd, hogy az eső nagy szerencsét jelent a házasságodra nézve, és ha már eleredt, csak a nevetés marad…csináld!

– Ez lesz az életem legszebb napja?
Még az is meglehet!
Viszont inkább hozd egyensúlyba a másokra figyelést a magadra figyeléssel, és próbáld meg a buliban távol tartani az elvárásaidat. Emlékszem, hogy kamaszkorom meghatározó bulijai azok voltak, amik nem is indultak bulinak. Talán az lehetett az oka, hogy kevesebb elvárással indultunk bele.
Ebben az esetben, azt gondolom hogy lehetnek, sőt kell is hogy legyenek elvárásaid. De talán a legnagyobb trükk, hogy nem ezekre figyelsz, hanem hagyod magad sodortatni az eseményekkel.
Hiszen annyi minden történik.
Izgalmas, megható és ünnepélyes, végül kitörő és mindent magával ragadó.
Hagyd hogy elragadjon, a tortadíszről meg gondoskodjon az, akinek ez a dolga. Oldja meg, és ha nem tudja, akkor ne ezen múljon az a bizonyos jókedved.

Amikor reggel, a viccesen elpárolgó vendégek után, végignézünk a felborogatott asztalok alatt maradt női magassarkúkon, miközben a zenekar dúdolva pakolgat, akkor érezned kell hogy “itt ma történt valami”.
Illetve tegnap…?

– Legyenek játékok?
Sok céges bulin is van szerencsém közreműködni, és biztosan állíthatom, hogy a játékok nem azért vannak, hogy megszívassák a vőlegényt.
Homo Ludens, a játszó ember. Az örök gyerek. A jókedv, és a játékok azokat az időket idézik, amikor még nem éreztük a földbe nyomva magunkat a vállalhatatlan felelősség miatt.
Élj ezzel a lehetőséggel, és add is meg a vendégeidnek ezt a hangulatot!
Én olyan játékokat ajánlok, amik minden társaságban megállják a helyüket, és betöltik a céljukat. A kulcs nem más, mint a logikus gondolkodás asszociatívra váltása. Ez a lazaság alapja, és ezt könnyebben el lehet érni pár jól célzott játékkal, mintha ráparancsolnánk az emberekre, hogy akkor most mars táncolni.
A jókedv, az már most ott van, de bent a vendégeitek tudatában. Ezért is nem lehet megrendelni a bulira, de ugyanezért nem is kell.
Amit tehetünk, hogy lehetőséget adunk ennek a jókedvnek, hogy a felszínre jöhessen, és kiáradjon.
Erről szól minden kényelmet fokozó eszköz, a vacsora, a zenekar, a hangulatos díszek és a játékok is.
Élj a módszerekkel, és engedd a hatásukat érvényesülni!
Ráadásul, szerintem kevés az alapjaiban rossz esküvős játék, talán a legfontosabb, hogy ki a játékmester, ki tálalja ezeket, és legfőképp hogyan. Mégis pár előny -sorvezetőnek- hogy miről ismered fel a jó játékot.
– 5-10 perc hosszú
– van csattanója, vagyis egy markáns vége
– nem jár senki pórul
– mindenki nyertes
– fel van építve, vagyis fokozatosan “mélyül”
– van apropója
– nem tűnik “soknak”
– de nem is kevés, vagyis átlép a jó értelemben vett ingerküszöbön. Érdemes választani párat, még ha nem is vetitek be, adott esetben van mihez nyúlni.
Még inkább, ha van kellék igénye, akkor egyenesen készülni kell rá.
A jó játék nem rossz, főleg ha jól csinálják. (ezt a mondatot a “játék” szó helyett mással ismertem, de így jobban illik ide)
Nem tudom, hogy a “vonatozás” az egyáltalán egy játék, vagy csak egy erős szokás, de indul amikor indul.

Erről eszembe jut egy sztori.
Felkérést kaptam egy esküvővel egybekötött díszebédre, amit egy nívós étteremben rendeztek.
Bulit egyáltalán nem terveztek, de hogy mégis legyen valami zenés, egyedi és minőségi program, az ebédhez meghívtak egy gitárművészt, aki egy hangosított akusztikus gitárral érkezett.
A vacsora után azért legurult egy pár pohár majd’ minden vendégnél, bár tudtuk, hogy este már nem leszünk itt.
A játékok, amik az asztalnál játszható kvízekre korlátozódtak, be is melegítették a hangulatot, aztán valahogy elkezdett lógni a buli lába a levegőben, de hát sem könnyűzene, sem lejátszó.
Innen számítva, még szükség volt 10 percre, amíg a gitárművészt meg nem győztem, hogy le tudja játszani a “Vonat nem vár..” című Demjén számot. Én sem hittem -csak reméltem- de ahogy felkonferáltam, a vendégek azonnal egymás hátára ugrottak, és elindult a “vonat”.
Ezután jöttek a Guns and Roses számok, úgy nyersen, unplugged, egy kihangosított akusztikus gitárból. Mindenki táncolt.
Végezetül kénytelenek voltunk megfűzni a helyet, hogy használhassuk a teremhangosítást a rádiójukkal, és a táncot már csak a néha beolvasott hírek és időjárás jelentés szakította meg. A híreken mindenki nevetett, de volt aki még ezt is áttáncolta.
Soha nem felejtem el….

Szóval, a játékok jól bemelegítik a közönséget, és akkor minden elképzelhető, de fontos hogy észrevedd a szikrát.

– Az a vicces ceremóniamester, aki sok viccet mesél? -avagy min nevetünk?
Mire ehhez a kérdéshez értem, rájöttem hogy kár is bármit ide írnom, mert aki idáig eljutott, annak ez nem kérdés.
Akinek meg igen, arra kár több energiát szánnom, úgysem rúghatok nála labdába.Remélem nem keserítelek el, de a válasz a “nem”.
Egy csomó jó vicc van, ez tény. Viszont az is tény, hogy az életben rejlő helyzeteknél nincs viccesebb. Aki ezeket észreveszi, és meg is tudja másoknak mutatni, arra mondják, hogy jó a humorérzéke.
Akinek meg nem, az megtanulja a vicceket, mert akkor nincs más megoldás arra hogy vicces legyen.Az viszont egy érdekes kérdés, hogy mi is készteti az embert nevetésre.
Szerintem az az érzés, amit akkor érez, mikor felszakadnak a koncepciói.
Amikor leesik az, hogy amit gondolt, az nem valós. Ekkor felszabadul az az energia, amit a merev elképzelés fogva tartott, és nevetés formájában tör elő.

Ezért -szerintem- ha valaki nevettetni akar, akkor először törjön át a saját koncepcióin, és utána vezessen át másokat is a magukén. Annyit elmondhatok, hogy ezért nagyon hálásak lesznek az emberek, amit gyakran úgy veszel észre, hogy nevetnek.
…nem rajtad.
A nevetés ezért is olyan fontos.
Nekem.

– Legyen menyasszony/menyecske tánc? Nem fogják azt hinni a vengégeim, hogy a pénzről szól?
Szerintem legyen.
1. Ha nagyot változtatunk a megszokásokon, akkor a vendégek zavarba kerülnek.
2. Jó közösségépítő ereje van.
3. Jól köti össze az előtte és az utána lévő műsorszámokat (átöltözés, éjféli vacsora)
4. Személyes kontaktus a vendégekkel (én szeretem belevonni a vőlegényt is, vagyis eladó ő is!)
5. Ha nincs, akkor ott, éjfél körül valami hiányozni fog, amit nehéz lesz kitölteni bármivel is.
6. Szerintem egy jó menyasszony/menyecske táncnak katartikus ereje van, kár kihagyni.
7. Ha van külföldi a vendégek között, akkor neki egyenesen kuriózum. Itt lehet ismertetni a hozzá tartozó magyarázatot/kat.Ha mindezek után is kétségeid vannak, akkor szeretnék pár opciót a figyelmedbe ajánlani.
1. Mehet pusziért és/vagy kaparós sorsjegyért a pénz helyett.
2. Legyen hiper rövid, amennyire még befogadják a vendégek.
3. Táncoljon a vőlegény is, máris harmadával rövidebb.
4. Ha a mulatóssal van ellenszenved, akkor mehet magyar egyvelegre, vagy akár latinra is.Tehát eddig 7 érv mellette, és 4 változat az aggályokra.

Oké, ha még mindig nem vagy meggyőzve, akkor:
+1. A mulatóst minden ittas ember szereti, még az is, aki tagadja. Ráadásul több fajta mulatós zene van, nem csak a Szintiboy-os effektezett vacak.
…persze ez sem kötelező.

– Zenekar vagy Dj?
Mindkettőnek számtalan előnye van, de a legjobb, ha mindkettő ott tud lenni a bulidban.
Őszinteséget ígértem…A Dj. hangosítaná esetlegesen a polgárit, szolgáltatná az odaillő zenét folyamatosan.
Soha nem lenne csend, a minőség uralkodna mind a zeneszámokat, mind a megszólalást tekintve. Ez mehetne a teljes vacsora alatt is, aztán bumm. Indul a zenekar!A szünetekben megint a Dj. venné át a vendégeket, pörgetné és visszaadná a zenekarnak.
Aztán hajnalban már mehetne akár techno is, a Dj azt is “tudja”.
Kifulladásig.

– Igyak a vendégekkel?
Ha akarsz, akkor igen, de figyelj!
Ha kidőlsz, a buli is veszít a lendületéből.
Ezért igyál okosan, és egyél is hozzá okosan!
Néha kacsints össze a pároddal, olyan mintha tükörbe néznél.
Találj szövetségeseket!
Ez lehet a ceremóniamester, a vőfély, vagy akár a felszolgálók és a pultos. Dolgozzatok össze, figyeljetek egymásra, közös a cél.
Táncolj, akkor gyorsabban méregtelenít a szervezet!
Igyál sok vizet! Még többet!
Néha tarts fél óra szünetet, amikor semmi alkoholt nem viszel be.
Ha úgy veszed észre, hogy itatnak, akkor kommunikáld őszintén és magabiztosan amit akarsz…vagyis amit nem.
Nagyon berúgni bármikor be lehet, ahhoz nem kell ekkora költségvetésű buli.
Ráadásul lemaradsz a legmegkapóbb és legromantikusabb pillanatokról.

Egyszer történt, hogy a vőlegény néha eltűnt, ami viszont nekem feltűnt.
Mikor kérdeztem, bevallotta, hogy úgy meg volt alkalmanként hatódva, hogy kiment kisírni magát.
Ettől meg én kezdtem el szipogni…

…megható ám egy esküvő, főleg a sajátod, ne hagyd ki pár feles miatt!

– Tetszik ez az ötletelés, úgy folytatnám…
Ezért tartjuk az “esküvőváró” elnevezésű összejövetelünket, amiről itt tájékozódhatsz!